A 40. születésnapomon nyilallt belém a felismerés, hogy ha nem teszek valamit gyorsan, akkor sohasem lesz gyerekem. Ekkor Angliában éltem, és pont egy szakítás után voltam. Ott álltam 40 évesen, egyedül, külföldön, és elképzelni sem tudtam, hogy egy napon anyuka leszek.
Előtte több kapcsolatom is volt. 25 évesen megismerkedtem egy sráccal, akivel 11 évig voltunk együtt. Sajnos a kapcsolatunk egy ponton megrekedt, nem házasodtunk össze, és gyermekünk sem született. 36 éves voltam, amikor szakítottunk. Tudtam, hogy nagyon ketyeg az a bizonyos biológiai óra, de még bíztam benne, hogy talán van időm megismerkedni valakivel, egy-két év alatt gyorsan összecsiszolódni, és talán még belefér hogy legyen gyerekünk. Volt is komolyabb kapcsolatom, de sajnos túl sok kompromisszumot kellett kötnöm azért, hogy legyen, ami sajnos nem végződött jól. Egyedül maradtam.
Információ gyűjtés
Elhatároztam, hogy utána nézek, hogy melyek a lehetőségeim. Arra gondoltam (naivan), hogy lefagyasztatom a petesejtjeimetazéer, hogy ha megtalálom a nagy Őt, akkor legyenek ‘fiatalabb’ petesejtjeim. Munka után minden estémet, és a hétvégéimet is azzal töltöttem, hogy az interneten kutattam információ, hasonló történetek után. Kiderült, hogy 30 éves kor felett nem túl jók az eredmények fagyasztott petesejttel történő teherbe esésre, 40 felett pedig semmi értelme petesejtet lefagyasztatni.
Vagyis: ha gyereket szeretnék, teherbe kell esnem minél hamarabb.
A lehetséges módok partner nélkül – inszemináció gyógyszeres támogatással vagy anélkül, illetve a lombik kezelés, természetesen mindegyik donortól származó sperma segítségével. Ez így elsőre elég ijesztően hangzik, és az ember nem is érzi úgy, hogy ezt vállalni tudná. Szerencsémre, ahogy írtam korábban, Angliában éltem ekkor, ahol sokkal nyitottabb a társadalom, és sokkal több a lehetőség az egyedülálló nők számára, mint itthon. Ott ezt nem tekintik cikinek, elítélendőnek, felelőtlenségnek, azt mondják, hogy nekünk is jogunk van családot alapítani, nem tehetünk róla, hogy nem úgy alakult az életünk, hogy nem sikerült párkapcsolatban ezt megoldanunk. Amikor gondolataimat megosztottam angol barátnőimmel, mind támogattak, és mondták, hogy vágjak bele.
Londonban minden évben megrendezik az úgynevezett a Termékenységi kiállítást. Ez egy kétnapos rendezvény, ahol minden információ elérhető babavárási nehézségekkel küzdők számára, legyen az egészségügyi probléma, előrehaladott anyai kor vagy családi állapot. Klinikák, egészségügyi szolgáltatók állítanak ki, helyiek és külföldiek egyaránt. Előadások vannak minden ehhez kapcsolódó témában, és 10 perces konzultációra is lehetőség van nőgyógyászokkal, lombik specialistákkal.
Egy hasonló cipőben járó kolléganőmmel elhatároztuk, hogy elmegyünk erre a kiállításra, ami nagyon érdekes volt.
Ott szembesültem azzal, hogy ebben a korban már az inszemináció esélye nagyon alacsony, 40 felett a teherbe esés esélye már töredéke annak, mint 20 évesen. Szóval ha én ezt tényleg komolyan gondolom, akkor lehetőség szerint mihamarabb, leginkább azonnal vágjak bele egy lombik kezelésbe.
Miután mindhárom orvos, akivel konzultáltam, ezt mondta, szembe kellett néznem a ténnyel, hogy ez az egyetlen megoldás, ha saját gyereket szeretnék.
Szerencsémre van olyan barátnőm, aki már több lombik kezelésen átesett, és megosztotta velem a tapasztalatait, nagyon sok támogatást kaptam tőle. Ha ő nem segít át a kezdeti félelmeken, nem támogat, hogy igenis meg tudom csinálni, ha nem mesél el mindent részletesen, akkor talán nem is vágok bele. A kiállításon kapott brosúrákban lévő árak azonban nagyon ijesztőek voltak, egy lombik kezelés Angliában 3-4x annyiba kerül, mint Magyarországon. Így adta magát a lehetőség: karácsonyra hazajöttem és be is jelentkeztem a barátnőm által ajánlott magánklinikára, konzultációra.
Az első kezelések
A klinikán az első konzultáción nagyjából ugyanazokat mondta el a doktornő, amiket már a kiállításon is hallottam – a korom miatt ne várjak sokáig, nem érdemes inszeminációval húznom az időt, a lombik kezelés lehet a megoldás. Kaptam egy két oldalas listát arról, hogy milyen vizsgálatok, vérvételek szükségesek a kezelés előtt, ha ezeket beszereztem, és minden rendben van, akkor bele is vághatunk. Az első kezelésem márciusban indult, nagy reményekkel és pozitívan vágtam neki.
Gyerekkorom óta rendszeresen sportoltam, viszonylag egészséges életmódot folytatok, nem gondoltam, hogy bármilyen probléma lehet. Az első meglepetés a stimuláció megkezdése utáni első ellenőrző ultrahangon ért, ahol nagyon kevés petesejtet látott a doktornő. Megemelték a hormonok mennyiségét, de így is csak 3 petesejtet tudtak leszívni a punkció során. Összehasonlításképpen, van akinek 20-nál is több termelődik.
A megtermékenyített petesejteket, azaz az embriókat 5 napig nevelgetik, amelyik embrió nem egészséges, az egy ponton megáll, és nem osztódik tovább. Amelyik eljut az 5. napig, annak van esélye a megtapadásra. Nekem a 4. napra mindegyik megállt, az embrió beültetésig el sem jutottam.
.Az orvosok persze bíztatnak, hogy van még idő, lehetőség, menjünk tovább. Én ekkor persze már tudni akartam, hogy melyek az esélyeim ténylegesen. Napokat, heteket töltöttem a netet böngészve, hogy megtudjam, mire számítsak, és hogy mit tehetek, hogy javuljanak az esélyeim. Az angol nyelvű honlapokon, pl. amerikai klinikák oldalain rengeteg információt, kutatási eredményt találtam arról, hogyan növelhetem az esélyeimet. Beszereztem és szedtem a vitaminokat, táplálék-kiegészítőket, továbbra is egészségesen éltem, és reménykedtem, hogy majd legközelebb.
A második kezelésnél picit javult is a helyzet, már 4 petesejtet tudtak leszívni, és egy el is jutott az 5. napig. Ezt az embriót beültették, majd kezdődött a végtelen hosszúnak tűnő 2 hét várakozás, hogy kiderüljön, hogy megtapadt-e az embrió, lesz-e kisbabám. Sajnos nem lett.
Ezután a kezelés után már éreztem, hogy a saját petesejtjeimmel valószínűleg nem fogok tudni teherbe esni. Elkezdtem újra utána járni a lehetőségeknek, és így találtam rá a brnói klinikákra. Mindeközben jópár hónap eltelt, és a magánéletemben is szerencsés fordulat történt, immár párkapcsolatban vághattam neki a következő kezelésnek. Vele mindent átbeszéltünk, ő is komolyan gondolta a kapcsolatunkat, így együtt utaztunk ki az első csehországi kezelésre.
Kezelés Brnoban
A klinikán nagyon szimpatikus volt minden és mindenki nagyon kedves volt, és sokkal flottabbul történtek a dolgok, mint itthon. A doktor úr részletesen átnézte a korábbi leleteimet, mindent átbeszéltünk. Kedvesen, de határozottan elmondta, hogy ebben a korban már nem túl jók az esélyek a petesejtek minősége miatt, és donor petesejt használatával nagyobb lenne a siker esélye, de ha én szeretném, akkor ők küzdenek az utolsó petesejtjeimért is. Nagy reményekkel bele is vágtam a következő kezelésbe.
Itt sokkal személyre szabottabb volt a kezelés, mint a magyar magánklinikán. A gyógyszereket az én konkrét esetemnek megfelelően állították be, és a petesejtek vizsgálata is sokkal pontosabban történt, ennek megfelelően állították be a további gyógyszeres kezelést. A stimuláció eredménye 4 szép petesejt lett, a doktor úr bizakodó volt. A petesejteket leszívás után megtermékenyítik, és másnapra kiderül, hogy a 4 leszívott petesejtből hány életképes. Az embriók helyzetét minden nap a klinika honlapján keresztül kapja meg a páciens (regisztrációt követően). Ezúttal a 4 megtermékenyített petesejtből csak egy termékenyült meg, az ugyan eljutott az ötödik napig, be is ültették, de sajnos ezúttal sem lettem terhes.
Amikor belevágtam ebbe az egészbe, úgy gondoltam, hogy 5 lombik kezeléses ciklust fogok végig csinálni, ha ezalatt nem sikerül, akkor nem próbálkozom tovább. De ezután a ciklus után úgy éreztem, hogy semmi értelme, hogy újra próbálkozzam a saját petesejtjeimmel. Az anyagi lehetőségeim is végesek, inkább akkor a megmaradt pénzemet egy lapra teszem fel, és belevágok a petesejt donoros kezelésbe.
A kezdetekkor azt gondoltam, hogy én petesejt donoros kezelést nem fogok igénybe venni, akkor inkább örökbe fogadok egy gyermeket. Időközben ennek is elkezdtem utána nézni, és rá kellett döbbennem, hogy egészséges kisbaba örökbefogadására esélyem sincs a korom miatt, és mivel nem házasságban élek, egyedülállóként vesznek nyivántartásba, így még lassabb az egész folyamat.
Mire a harmadik sikertelen lombik kísérleten túl voltam, úgy éreztem, készen állok rá, és eljött az ideje a petesejt donoros kezelésnek. Ekkor már nem bántam, hogy nem vér szerinti gyermekem lesz, csak legyen kisbabám.
Petesejt donációs kezelés
Amint lehetett, bele is vágtam a következő kezelésbe, immár donor petesejttel. Ezúttal sokkal könnyebb dolgom volt, mert nem kellett injekcióznom magam, csak tablettákat szedtem, illetve a beültetés előtti kellett a progeszteron injekciót elkezdeni.
Érdekes módon, a 20 éves donor lány fiatal petesejtjeivel (őt mondjuk nem stimulálták erősen, csak annyira, hogy legalább 8-10 jó minőségű petesejt legyen) is “csak” 4 embrió maradt az 5. napra a 8 leszívott petesejtből. A 4 embrióból, vállalva az ikerterhesség kockázatát, kettőt beültettek, egy megtapadt, és 43 évesen, 9 hónap múlva megszületett a kislányom.
Happy end
Amikor 2016 októberében megszületett a kislányom, úgy éreztem, hogy pontosan olyan, ahogyan őt elképzeltem, és természetesen a legszebb kisbaba a világon.
Egy percig sem éreztem úgy azóta, hogy ő nem az enyém. És azóta is minden nap hálás vagyok azért, hogy ő megszületett.
Hiszek abban, hogy mindennek oka van, és nem véletlenül történik, így az sem véletlen, hogy ő lett az én kislányom. Valamiért nem adatott meg nekem, hogy vér szerinti gyermekem legyen, de ő teljesen kárpótol, sőt, örülök, hogy végül így történt.
Buzál Anikó a Női váltónak elmondta: egy ilyen petesejt donáció ára Csehországban 1,5-2 millió forint, ezért négy megtermékenyített embriót kapott (kislánya testvérei lefagyasztva várják sorsukat az egyik brunói klinikán). Anikó a legjobb szolgáltatást szerette volna megkapni, amiért pár száz euroval többet fizetett az átlagos brunói klinikai árakhoz képest, de saját ügyintézője volt, és az általa kért paraméterek alapján (hajszín, végzettség, testalkat, stb.) választhatott három donor közül. Az Anikó által választott klinikán a petesejt donorok 80%-a 25 év alatti, vagyis főleg egyetemisták élnek ezzel a lehetőséggel.
Epilógus
Buzál Anikó történetét megtudva ismerősei már terhessége alatt megkeresték azzal, hogy van olyan pár, aki szintén belevágna a petesejt donációba, feltehetik-e a kérdéseiket. Anikó mindent részletesen elmondott, össze is kötötte az érdeklődőket a klinikával, így már három kisbaba született azóta. Anikó úgy döntött, hogy őszinte lesz a gyermekével és nem fogja titkolni előtte fogantatása és születése körülményeit.
Bár még otthon van a kislányával, egy honlapot hozott létre a petesejt donációval kapcsolatban, ahol leírja a történetét és sok más információt is megoszt azokkal, akik érdeklődnek ez iránt. Anikó úgy döntött, hogy karriert vált és már csak olyan párokkal szeretne foglalkozni, akik hasonló utat készülnek bejárni, mert csak petesejt donációval tudnak gyermeket vállalni.
Forrás: https://noivalto.hu/2019/03/17/igy-lettem-anyuka-43-evesen-petesejtdonacioval/?fbclid=IwAR2LKD9YNx0DQJRI2Cs6mWcDQnH57bglURVRHu6es2ecmfoFhG6kvdDXnzg
